úgy emlékszem arra a napra mintha csak tegnap történt volna. Ha jól emlékszem egy
őszi délutánon történt. Az nap volt a kedvesem születésnapja. A barátai által
szervezett meglepetés bulira siettem mikor az éj egy lénye megtámadott. Hirtelen
történt minden. Egy ütés a fejemre és egy éles fájdalom amit éreztem a vállam tájékán
a szívem fölött. Nem sokkal a támadás után eszméltem fel...a kórházban feküdtem és a párom
aggódva ült az ágyam mellett. Ekkor jött be az orvos aki szerint szinte csoda hogy túléltem
azt az éjszakát, de a harapás utáni éjszaka már a kórház egyik alkalmazottja se fogja említeni
senkinek. A vérfarkas gének eluralkodtak rajtam mihelyt le ment a nap. A kórház alkalmazottjait
és betegeit egytől-egyig lemészárolva találta a rendőrsség. Engem kivéve. Engem eltűntnek nyilvánítottak
két nap keresés után. Persze nem tüntem el csak elbújtam a nagyvilág és a szerelmem elől.
Azóta is követem mindenhová, bár azóta férjhez ment és van két gyermeke. Bár az első gyermeket én nemzettem
és a születésnapján akarta ezt nekem elmondani. A vérfarkasságom ellenére még mindíg az iránta érzett szeretetet
ami tartja bennem az emberség legapróbb szikráját.